Együttfüggés vagy társfüggőség?

A kifejezés az angol co-depedency szóból ered, amit akár fordíthatnánk társfüggőségnek is, de ez félrevezető lehet. Sokan ugyanis a társfüggőség szó kapcsán a társtól való függőségre gondolnak, pedig ez valójában arra utal, hogy társként veszünk részt a függésben. Véleményem szerint ezt a jelentést jobban kifejezi az együttfüggés szó, sokkal egyértelműbb.

Először az Egyesült Államokban figyeltek fel arra, hogy az alkoholisták környezetében élők (feleségek, családtagok, barátok) szintén szenvednek a függőség következményeitől és az ő életükre is hatással van. Később alkoholista családokban élő gyermekek részvételével folytatták a kutatást és megállapították, hogy ugyanazok az alkalmazkodási reakciók figyelhetők meg a gyermekeknél is, viszont mindez a személyiségfejlődés korai szakaszában súlyos károkat okozhat és alapjaiban határozhatja meg a gyermek későbbi énjét és lelki, mentális egészségét. Ennek a felfedezésnek köszönhetően jöttek létre különböző kezelési programok, kifejezetten az ilyen gyermekkort átélt felnőttek számára és körvonalazódott a jelenség definíciója is:

Az együttfüggés olyan betegség vagy betegségszerű állapot, amely akkor alakul ki, amikor az ember egy nagyon erőteljes jelenség közelében él, és ezt a jelenséget nem tudja saját személyiségén belül feldolgozni.

A szülői jelenlét hiányát egész életünkben érezzük

A nagyon erőteljes jelenség, egy traumatikus helyzet pedig okozhatja a személyiség kettészakadását és ezzel együtt egy “álén” megjelenését is. Az „álén” olyan tulajdonságok és lelki eszközök összessége, melyeket az ember a túlélés érdekében, önvédelmi céllal fejleszt ki. Azért, hogy megvédje magát, túléljen egy traumatikus helyzetet.

Ezt nem önmagában a traumatikus helyzet okozza, jellemzően akkor következik be, amikor ehhez hozzájön még a szülői jelenlét hiánya. Fontos, hogy nem a “szülő hiánya”, tehát nem feltétlenül fizikai hiányról van szó. Hiszen lehet valaki mellettünk egy szobában úgy, hogy valójában nincs jelen és érezhetjük magunkat épp olyan magányosnak, mintha egyedül lennénk.

A fel nem dolgozott érzések örökre nyomot hagynak bennünk.

A szülői jelenlét az ilyen helyzetekben (is) kulcsfontosságú, nélküle ugyanis egy gyermek nem tudja feldolgozni az érzéseit, így azok feldolgozatlanul rejtve maradnak. Ezek a nem tudatosított, a mélyben eltemetett érzések pedig a háttérből befolyásolják a gyermek (és később a felnőtt) életét.

Nem is gondolnánk mekkora terhet cipelünk

A meg nem élt gyermekkor ugyanis felnőttként is kísért. Mindaz, amit felejteni akarunk, amiből menekülünk nem ér véget csak azért, mert közben eltelt néhány évtized…
Sokan érzik ezt, de nem tudják merre induljanak. Így lesz ebből például munkamánia, alkoholizmus vagy más, amibe belekapaszkodhatunk megoldást remélve tőle. De ezek egyike sem jelent tényleges megoldást.

Ha nem nézünk szembe vele, nem tesszük meg a megfelelő lépéseket, az együttfüggés az egész családot “megbetegíti” és nemzedékről nemzedékre visszatér majd, más-más formában. Tehát jól látszik, hogy a múltbeli traumák feltárása, megértése és feldolgozása nem csak a saját életünk alakulása miatt fontos, hanem a gyerekeink jövője miatt is.

A megoldás Te magad vagy…

Igenis, létezik megoldás és képesek lehetünk magunk mögött hagyni mindazt, ami megkeserítette a gyerekkorunkat és ami a mai napig is gátol a mindennapokban.

A titok annyi, hogy a megoldást ne külső forrástól, más emberektől várjuk, legyen szó a párunkról, vagy egy segítő szakemberről. Kétségtelen, hogy óriási segítséget jelenthetnek az úton, de van, ahova nem kísérhetnek el minket, ahol egyedül mi tudunk végigmenni.

Az emberben ott él a saját gyógyítója, csak sokszor elfelejti. Arról a belső gyermeki énünkről van szó, aki valamikor régen elhitte magáról, hogy valami baj van vele. Nem elég jó ahhoz, hogy figyelmet, szeretetet, törődést kapjon. Ha megtanulunk figyelni erre a belső gyermekre, képesek vagyunk kapcsolódni vele, azzal megtalálhatjuk a kulcsot egy teljesebb élethez, amiben már nincs helye víziló méretű láthatatlan tabuknak…

Tommy Hellsten nagy sikerű könyve segít megtenni az első lépéseket ezen az úton, felfedve személyes tapasztalatait és gyógyulásának folyamatát.